Szörényi Levente kapta az Emberi méltóságért kitüntetést

Szörényi Levente zeneszerző, előadóművész kaphatta meg az Emberi Méltóság Tanácsa (EMT) által hozott létre Emberi Méltóságért kitüntetést Budapesten.

A művésznek közelgő 75. születésnapja alkalmából, kimagasló színvonalú zeneszerzői és előadóművészi munkásságáért, sikerekben gazdag pályafutásáért adományozta a díjat a szervezet. Lomnici Zoltán, az EMT elnöke az átadó ünnepségen közölte, vannak olyan művészeti, akadémiai és sportteljesítmények, amelyek a történelem részévé válnak. Példaként említette az Aranycsapatot, amely 1953. november 25-én az angolok elleni futballgyőzelemmel visszaadta az önbecsülését az 1945 után bűnösnek kikiáltott nemzetnek. Felelevenítette: 1956-ban megkísérelték megroppantani a nemzet gerincét, ezután a kádári konszolidáció egy olyan világot hozott, ahol az itt élők azt hihették, hogy minden a legnagyobb rendben van és nem kell foglalkozni a nemzeti kultúrával és a magyarság történetével, helyette adott volt az internacionalizmus, a népek jövője. Lomnici Zoltán alapján ugyanakkor az Illés együttes olyan üzeneteket küldött az emberek felé, amelyekből azt lehetett érezni, hogy hiányzik a mindennapokból a szabadság. Ezt a művészet által kiváltott társadalmi hatást, amely a rendszerváltás lelki előkészítése is volt, kívánták díjazni az elismeréssel – tette hozzá.

Szörényi Levente kapta az Emberi méltóságért kitüntetést

Szörényi Levente kapta az Emberi méltóságért kitüntetést

Bajkai István, a Fidesz országgyűlési követe méltatásában többek közt azt mondta el, hogy Szörényi Levente munkája a rendszerváltás előtt az egész magyarság részére hitet adott egy egy jobb és szabadabb világ reményéhez, de a rendszerváltás után sem vesztett a mondanivalójából, mert a valódi szabadságért folyamatosan küzdeni kell. Kijelentette még: a szabadság minden korban veszélyben volt és veszélyben van ma is, hisz a magyarság most is küzd az önállóságáért, a fennmaradásáért, eszményeinek és értékeinek a védelméért.

Szörényi Levente munkássága megmutatja, alátámasztja a magyarság alkotóerejét és a magyarság nagyságát is – hangoztatta a politikus, aki a Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas zenészt egyedülálló munkássággal, sokszínűséggel és alkotóerővel bíró speciális embernek nevezte. Egész életével példázta a hazaszeretetet, a szakmai alázatot, lehengerlő teherbírású és életművének fő üzenete, hogy nincs leküzdhetetlen gát – tette hozzá.

Bajkai István alapján az Illés zenéje életfilozófia volt, aki szerette és értette, az a trianoni béke és a második világháború borzalmai után fel tudta emelni a fejét, és azt tudta mondani a fiatalok részére, hogy büszke magyarokként bármire képesek lehetnek – mondta.

Rámutatott: az 1983-ban bemutatott István az uralkodó rockopera mellett a Veled uram!, az Attila – Isten kardja és az Árpád népe zeneművek a magyarság Kárpát-medencei összefogó szerepét és jelentőségét mutatják meg. Közölte még: ezek az alkotások tagadhatatlanul a kulturális örökségünk részét képezik.

Átfogó életművét ismertetve azt mondta: Szörényi Levente életútja maga a példa a fáradhatatlan munkáról, a hazaszeretetről, a hitről és a szorgalomról és arról, hogy a kitartásnak igenis megvan az eredménye.

A művész életének főbb állomásait felsorolva Bajkai István megemlítette, hogy Szörényi Levente több családtagja is foglalkozott zenével, ő maga mindazonáltal eleinte hegedült, ezután zongorázott és énekelni tanult. Testvérével, Szabolccsal, tetejébe Ráduly Mihállyal Mediterrán nevű együttesükkel 1962-ben a Magyar Televízió kulturális tehetségkutató műsora, a Ki Mit Tud? elődöntőéig jutottak. Szörényi Levente 1963-64 közt a Balassa-, 1965-től 1973-ig az Illés-együttes tagja volt, 1974 és 1984 közt ugyanakkor a Fonográfé. Ez utóbbi együttesek alapítójaként, frontembereként ismerik az emberek leggyakrabban – jegyezte meg.

A Fonográf utáni élet hozta el a Kőműves Kelemen és a Fehér Anna című rockballadákat, jó néhány album elkészültében működött közre, ráadásul filmzenéket is szerzett – sorolta a politikus, hozzátéve: Szörényi Levente borászként, íróként és régészként is kereste az igazságot.

Szörényi Levente megtisztelőnek nevezte az elismerést, ezután visszaemlékezett: tíz évvel az 1956-os forradalom után, 1966-ban a Még fáj minden csók című számmal második díjat nyertek a Ki Mit Tud? -on. Annak idején az aczéli kultúrpolitika ezt “szelepelésnek” nevezte, vagyis azért kerülhettek adásba ilyen dalok, hogy az emberek “szakaszosan kiereszthessék a gőzt” – mondta.

Megemlítette azt is, mikor is 1970-ben egy, a BBC-nek adott interjút követően egy éves tiltást kaptak, az Illés számait nem játszhatták a rádióban és Budapesten sem léphettek fel, akkor nevezte el őket egy újságíró az év legjobb vidéki zenekarának.

Az ünnepségen Dévai Nagy Kamilla énekes elénekelte az Illés együttesnek Az utcán című számát, amellyel kapcsolatban Szörényi Levente hangoztatta: a dal, amelyiknek visszatérő refrénje, hogy “Bár tudnám, hova, de hova, de hova, de hova megyek” eredendően nem úgy fejeződött volna be, valamint ismertté vált. Amikor a dal megszületett, beadták azt a sanzon- és táncdalbizottságnak, de azt a választ kapták, hogy “egy szocialista fiatalnak tudnia kell hova megy”, így aztán Bródy János kénytelen volt megírni hozzá az optimista véget.

Az Emberi Méltóság Tanácsa azokat részesíti elismerésben, akik hivatásuk gyakorlása mellett kimagasló közéleti tevékenységet is kifejtenek. Az előző években több művész kapta meg a kitüntetést, ezáltal Jókai Anna, Törőcsik Mari, Kányádi Sándor, ifj. Sánta Ferenc, Bodrogi Gyula, Kóbor János, Benkő László. A sportolók közül ezelőtt az Aranycsapat jobbhátvédje, Buzánszky Jenő kaphatta meg az elismerést, az elmúlt évben ugyanakkor Jónyer István négyszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok asztaliteniszező.

mti, fotó: Koszticsák Szilárd

Hozzászólások lezárva.